Móczik Csaba
Az ANYAG, az ÉLET és az ÉRTELEM
Évezredek óta valahol mindig volt háború, az ember az embert mindig gyilkolta,
elnyomta, kihasználta, ha kell, a végletekig. A helyzet a 21. századra sem javult,
a világunk nem lett emberibb, nem közeledtünk egymáshoz: a válások csaknem természetesek, a
munkánk felét az egyre bonyolultabb (kiakasztóbb) adminisztrációk teszik ki, a környezetünk
tele van kamerákkal, szinte minden lakásban riasztó van; ez mind a bizalmatlanság, az
egymástól távolodásunk jele; amit az önzés, a pénz- a hataloméhség csak tovább növel. Se
más, se a természet, se a jövő nemzedéke senkit nem érdekel, „én akarok élvezni, itt és
most”.
A jelek, hogy nem jó úton megyünk, hogy nem ez az emberhez méltó út, már
elkezdődtek: környezetszennyezés, felmelegedés, túlnépesedés, migránsáradat, de
leginkább a háborúk (Ukrajna, Gáza csak kettő, ennél több harc, háború folyik jelenleg). Hál'
isten, nem én vagyok az egyetlen: tudósok hadserege figyelmeztet folyamatosan, hogy ez
egy rossz irány; mára már nem is az a kérdés, hogy baj lesz-e, hanem hogy mekkora (...és
hogy ne legyen elég: a jövő nemzedéke, a gyermekek a virtuális világban játszanak, élnek,
ott sorvasszák agyukat, ennek veszélyére meg a pszichológusok hadserege figyelmeztet
folyamatosan).
A fejlett technika, csak még felgyorsította a folyamatot, és a növekvő népszaporulat
veszélyessé tette.
Nem arról van szó, hogy én a könyvben megállás nélkül kárognék, hogy a riogatással
akarnék valami figyelmet kicsikarni; mert korunk sok jót, pozitívumot is létrehozott, és
ezeket is leírom. A találmányink jók, hasznosak is lehetnek, az előjelet mi rakjuk ki minden
elé (pozitív, vagy negatív célra használjuk-e?), a digitális kacatokat életünk szebbé,
emberibbé tételére is lehet használni, meg hülyítésre, elidegenítésre is. A multiknak ez az
érdekük: az anyagi dolgok kössenek le minket, ne az egymásra figyelés: „Vedd meg!” „mert
te megérdemled.” „Tárcsázz most!” ne gondolkozz! (kapd be a legyet!) De a döntés a mienk.
Ami ebből kivezetne, az egy új nemzedék (mi már nyakig ülünk benne, sőt másmilyent
el se tudunk képzelni), csakhogy nem értünk a gyermekneveléshez sem; évezredek óta még
mindig kísérletezünk, s mint látjuk, sikertelenül.
Letöltöm Most PDF-ben